Képes önéletrajz

Független tanúk szerint szőke hajjal születtem és bariton bőgést hallattam.


Az autoriter Apa elleni lázadás kezdete minden egyéb szocializációs hatásnál korábbra datálható.


Különösen az ejtett mindig kétségbe, amikor teljesen tartalmatlan büszkélkedés tárgyául szerepeltettek.


Nővérem és anyám jóvoltából mindig is fenséges utópiákért rajongtam.


De bármilyen hivatalos tanításban fölfedezem a logikai hibát.


Illemszabályokat nem ismerek.


Egy kis szomorkodásért mindenem odaadom.


Szegényes körülmények közt vagyok igazán boldog.


A technika fölötti irányításban minden hatalmi szenvedélyemet levezetem. Az emberekkel, még ha imádattal csodálnak és elém is borulnak, mindig kell még valami emberit is kezdeni: A hierarchia természetellenes űrt teremt.


Lenne-e állva pisilés patriarchátus nélkül?


A klóros vizet és csomó hasonló emberellenes előítéletet kiiktattam az életemből.


Ma már a járatlan utakon is biztonságban érzem magam. Az ismeretlen erdei gombától sem riadok meg.


Éljen május elseje! 1974 az első, amelyet már fölfogtam. Össze is fixálódott bennem a napsütéssel. Az első puskámat három év múlva sem tudtam szakszerűen elsütni. Azóta is inkább az öndestruktivitásban jeleskedem.


Például 1977 tavaszán a bal hüvelyk- és mutatóujjamat is elvágtam a baltával.


Ha mindig ekkora nagy udvaron élhetnék, még a korom felétől is szívesen megválnék.


A mondvacsinált szerepekben gyámoltalan vagyok.


A zeneiskolában úgy gondolták, ez a muzeális tűzoltósági tenorkürt és a rajta fújkáltatott dögunalmas um-ca-cca - um-ca-cca nem fogja elvenni a kedvem a zenéléstől. Pedig már óvodáskoromban megmondtam, hogy vadászkürtöt akarok. Mire szereztek egyet a kedvemért, már késő volt. Ajnároztak, konzervatóriumba akartak küldeni, de engem már hidegen hagyott, mert a rendes szólamokat csak ígérgették. Viszont beindult és felvirágzott a kürtoktatás a békési zeneiskolában. Azóta is ragadnak rám az úttörő-szerepek.


Na nem a hivatalos úttörőzésre gondoltam. A zánkai "testnevelés" számomra ma is a háborús bűncselekményekkel esik egy megítélés alá.


De a civillel se jobb a helyzet. Ezt a focilabdát a nővérem keresztanyjának férjétől kaptam. Nem tudott semmit rólam, ezt találta a boltban. Nem is látott sose kaput.


Ez itt egy montázs a Kettős Körös partjáról és Békésről, egy százforintos kommersz fényképezőgép jóvoltából, ami fél kockányival továbbította a képet. (A megfejtéseket "kéretlen, ostoba ajándék" jeligére kérem.)